Az újrahasznosítás sosem állt távol tőlem. Szeretem a tárgyakat új köntösbe öltöztetni, vagy olykor a megszokottól kicsit eltérően felhasználni.
Most egy tápszeres dobozzal próbálkoztam.
És mivel ugye a kreatív naplókészítés, és annak témaköre igen közel áll hozzám, ezért nem is volt kérdéses, hogy a tápszeres dobozból mit fogok készíteni.
Igen, pontosan egy naplót!
Egészen pontosan az alábbi képen látható naplót.
Mutatom az elkészítés lépéseit.

Egy olyan tápszeres dobozzal dolgoztam, ami mega-packos, azaz két csomag tápszer volt benne. (1200 gr-os kiszerelésű)
Ezeknek a dobozoknak az oldalsó része szélesebb, mint a sima 1 tasakosoké.
Könnyebb belőlük naplót készíteni, mint a sima 600 gr-os kiszerelésű dobozokból.

A mega-packos tápszeres dobozból egyben kivágtam a hátsó és az egyik mellette lévő oldalt.
A hátsó részt egy hajtásvonallal ugyanakkorára igazítottam, mint az oldalsó oldal mérete. 
Így ezzel a behajtással tulajdonképpen meg is kaptam a naplóm gerincét.
Kialakult a könyv forma. (bonyolultabb leírni, mint megcsinálni...)

Soha nem dobom el cipővásárlás után a dobozban található selyempapírokat!
Nagyszerűen lehet őket dekupázsolni. Most is ezt tettem.
Azonban mielőtt felragasztottam volna a selyempapírt a tápszeres dobozra, jól összegyűrtem. 
Ezt azért tettem, mert kisimítás után a papírnak így lesznek ráncai, ami a felragasztás után egy csodás hatást fog adni.

Szóval, lekentem selyemfényű dekupázs ragasztólakkal (Pentart) a doboz felületét. 

Miután az egész felületet lekentem ragasztóval, ráhelyeztem a nagyjából kisimított selyempapírt.

A papír felületét is lekentem dekupázs ragasztólakkal.

Ragasztós ujjal még átsimogattam a papírt, hogy a ráncok is jól letapadjanak a felületre.

A ragasztó száradása után a másik oldalon visszahajtottam a selyempapír lelógó részeit, és szintén dekupázs ragasztóval odaragasztottam.

Most itt tartok.

Pentart fekete alapozó pasztával lekentem az egész felületet.
Ecsettel alaposan beledolgoztam a gessot a ráncok közé is.

Megvártam a fekete gesso teljes száradását.
Figyeltem arra, hogy sehol ne maradjon festetlen felület. Ahova véletlenül nem került festék, ott még egyszer átmentem a fekete gessoval.

Miután megszáradt a gesso, megfordítottam a naplóborítómat és a másik oldalon is végig körben lekentem feketére a visszahajtott részt.
Miután az megszáradt, egy újabb csomagoló selyempapír felragasztása következett, de most már a belső üres oldalpárra.

Kedvenc alkotós termékeim egyike a Pentart mázpasztája.
Gyönyörű hatásokat lehet vele elérni.
Ezek a mázpaszták sötét felületen mutatnak igazán jól.
Ez a fekete alap kiváló lesz arra, hogy a mázpaszták tündököljenek.

Annyit tettem, hogy az ujjamat belemártottam a tégelybe és a mázpasztát felsimogattam a felületre.
Nem erős mozdulattal csináltam, hanem finoman, mert csak a ráncokat szerettem volna kiemelni ezzel a csillogó hatással.
Több színt vittem fel: lilát, kéket, aranyat.

Crop a dile lyukasztó segítségével a képen látható módon lyukakat készítettem a napló gerincére, majd szegecseket is tettem bele.

Van egy titka annak, hogy a mázpaszta csillogását miként lehet maximálisan csillogóvá tenni: oldószeres lakkal (Pentart) le kell kenni.
Láthatod, hogy a napló bal oldali része nincs lelakkozva, míg a jobb oldala már lakkozott. 
Ugye, hogy szembetűnő a különbség?
A lakk életre keltette a felületi struktúrát.
Számomra csodálatos látvány.

Összegyűjtöttem a 'próbafirkás-próbapecsétes-próbafestékes' lapjaimat (mert ezeket sem szoktam eldobni), és a naplóborítóhoz mérten megfelelő méretre vágtam.

Nem tűztem, nem varrtam, egész egyszerűen csak megbígeltem (felénél meghajtottam) a papírokat, és egymásba tettem.

Kalapgumit fűztem be a lyukakba az alábbi módon.

A gumikat a borító külső részén csomóztam össze.

A lapokat becsúsztattam a gumik alá.

Milyen jó naplólap lett egy amúgy kidobásra szánt papírlapból, ugye?

A napló készen áll a használatra.
Megoszthatjuk vele bármilyen gondolatunkat, teleírhatjuk, és képeket-fotókat is ragaszthatunk bele.

A naplóm biztonságos 'lezárását' úgy oldottam meg, hogy a borító külső részén megcsomózott gumikhoz hozzákötöttem egy másik gumit.
Pont akkora részt, ami éppen elég ahhoz, hogy összefogja a naplót. Ezt megtettem a felső részen is, és az alsón is.
Azonban mielőtt ezekre is csomó került volna a végleges rögzítés céljából, díszítésképp gyöngyöket fűztem fel a gumiszálakra.
A gyöngyökkel való díszítéssel vált igazán szívemhez közelivé ez a naplócska.

Senki nem mondaná meg, hogy ez a szép napló egy tápszeres dobozból készült, a szépséges mintáját pedig egy cipőcsomagolásra használt selyempapír adja.

Varázslatos...

Tudod: csak bátran!