Előfordult már egy pár alkalommal, hogy nem volt otthon csomagolópapírom és rögtönöznöm kellett egy jópofa, szépséges borítást, persze gyorsan, mert mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy az a csomagolópapír, amire még az ősidőkből emlékeztem, már rég köddé vált vagy felszívódott.

Többféle módon is meg lehet oldani ezt a feladatot, itt most egy olyan leírást olvashatsz, ahol tintát használtam.
A leírást alkalmazhatod sima fehér csomagolópapíron, bármilyen kartondobozon (akár cipősdobozon is), de kipróbálhatod fa felületeken is (persze a megfelelő alapozás után).
Évekkel ezelőtt ezt a technikát előszeretettel használtam ékszerkészítéshez akvarellpapíron.

Akvarellfesték akvarellpapíron - vízben áztatva teszteltük a lakkozott papír vízállóságát

Ezekre a hozzávalókra lesz szükséged:

- kartondoboz
- fehér alapozó festék
- színes akrilfesték
- Pentart Media Ink tinta
- nejlonzacskó
- lakk
- ecset, szivacsecset

Lépések:

1.) Kiválasztottam a díszíteni kívánt tárgyamat, ez esetben egy kartondobozt.

2.) A doboz mindkét oldalát lekentem fehér alapozóval.

3.) Az alapozó száradása után lefestettem színes akrilfestékkel is.
A napsárgát kevertem egy kis fehérrel, hogy ne legyen nagyon élénk színű a doboz.
Erre a lépésre meglátjátok a későbbiekben, hogy miért van szükség. ;)

4.) A megszáradt felületre elkezdtem ráfolyatni a tintákat.

5.) A felület betintázása után az egészre ráhelyeztem egy félbe vágott nejlonzacskót.
6.) A nejlonzacskót eligazgattam úgy, hogy kisebb-nagyobb ráncok képződjenek rajta.
Ennél a lépésnél fogjátok látni azt, hogy miért volt érdemes egy másik színt felkenni az alapozó fölé. A nejlonzacskó ráncaiban - ahol a zacsi nem érintkezik a papírral - többnyire sárga marad a felszínünk (azért írtam, hogy többnyire, mert egyes helyekre be fog szivárogni a tinta, de ott már halványabb színű lesz).
7.) Hagytam megszáradni a művet.
Jótanács: száradás közben lehetőleg ne mozgassuk a zacskót a papíron!!
Gyorsabban szárad, ha alulról fűtőtest melegíti, felülről hajszárítózzuk.

8.) A tinta teljes száradása után óvatosan lehúztam a zacskót a felületről.

9.) Fényes oldószeres lakkal lakkoztam, és mivel rákattantam a csillámporra is, ezért azt is szórtam rá, aztán hagytam megszáradni.

A dobozt összehajtogattam, miután megszáradt a lakk.
Úgy gondolom, hogy tetszetősre sikeredett ez a projekt.


Az elkészült művet már felesleges lett volna bármivel is tovább tuningolnom, egyszerűen körbetekertem fényes cérnával.


Kiegészítésképp annyit írnék, hogy tinta hiányában nyugodtan dolgozhatsz felhígított akrillal, vagy vízfestékkel is.
Lehet, hogy nem lesznek ennyire csodálatosak és erőteljesek a színek, de a hatás hasonló lesz.

Ugye, hogy a tintázás e módja gyerekjáték?
Főleg, ha az ember lányának még segítsége is van.


Ha azt szeretném, hogy Kendra csendben elfoglalja magát, tintát adok neki. Azzal elvan órákat. Már felbontani sem próbálja, mert tudja, hogy akkor elveszem tőle és vége a jó játéknak.


Mesenézés közben is muszáj 5-6 flakont szorongatni a pici kis kezeiben
(öööööö...., hát a háttérben a fal is ’dizájnos’, szintén Kendra keze munkája)

Amennyiben használható ötletet adtam, úgy kérlek hallass magadról és alkotásaidról!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Kellemes alkotást kívánok neked!

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*