"E: - Visszaszámolok. Már csak 14 nap és mondhatom azt, hogy beérni látszik egy munkám gyümölcse.

 I: - Ezt így meg lehet határozni?

 E: - Nem tudom, én most így érzem. Az elmúlt egy évben rengeteget dolgoztam egy kitűzött cél megvalósításán és így egyben magamon is. Energiát, időt, pénzt nem sajnálva. Belehelyezkedtem egy életfeladatba, megnyíltam, figyeltem, dédelgettem, csalódtam, összeomlottam, alázattal vártam, elfogadtam, gyógyultam, tanultam, türelmes voltam, bátorkodtam, elestem, felkeltem, kitartottam, több kisebb-nagyobb katarzist megéltem, engedtem, elengedtem, segítettem - változtam. 

 I: - Valóban sokat változtál az elmúlt év folyamán. Ez tudatos munka volt?

 E: - Tudatosan álltam neki, aztán ez átformálódott. Megesett már veled, hogy flottul elterveztél valamit és a megvalósítás során szinte semmi nem úgy történt, ahogy azt te elképzelted?

 I: - Szinte mindig így járok... (nevetünk)

 E: - Akkor tudod, hogy miről beszélek. Az érdekes az, hogy még én sem tudom, hogy mi lesz ennek a munkának a végkimenetele. Ha van ilyen egyáltalán. Mert egyre jobban hiszem azt, hogy soha semminek nincs vége. Hiszem, hogy csak állomások vannak, ahol kicsit megpihenhetünk, szétnézhetünk, erőt gyűjthetünk, mielőtt újra továbblépnénk. És hiszem azt, hogy a két állomás közti út az, ami formál minket."

Az összes részletfotót egyben ITT láthatod.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*