"I: - Ismét elkalandoztál, min gondolkodsz ennyire?

 E: - Ne röhögj ki, de a komplementer színpárokra gondoltam. Arra, hogy az összekeverésükből szürke lesz. Aztán a fehér és fekete kontrasztján merengtem egy kicsit. És hirtelen eszembe jutott az egykori vidámpark tükör-terme. Amikor a barátnőmmel kézenfogva odaálltunk a tükörrengeteg közepére. Az egyik tükörben elképesztőbb volt a látvány, mint a másikban. Van, amelyikben magamat látva vicces voltam, a másikból szomorú lány nézett vissza. Volt egy olyan tükör, ahol csúnyán görbe voltam, vagy ahol óriási fejem volt, és olyan is, ahol rémisztőnek látszottam. Nem tetszett egyik kép sem, talán a vicces egy kicsit. A barátnőm sem tetszett benne. Ha nem tudnám, hogy egyébként van eredeti, torzítatlan arca is, és ilyennek látnám, előfordulhat, hogy első ránézésre bizony nem lenne szimpatikus. 

I: - Pedig azok a ti saját, különbözőképpen visszatükröződött arcaitok voltak.

E: - Valami ilyen folyamat játszódhat az életben is. Belépünk egymás tükörtermébe. Ahogy belépsz hozzám, lehet, hogy nagyon nem szimpatikus a kép, amit az első tükör mutat. Ha úgy döntesz, hogy az első taszító tükörkép ellenére te mégis egyre beljebb merészkedsz a tükörterem kanyargóin, akkor a közepén rámtalálhatsz és megláthatsz, hogy milyen az arcom tükörképek nélkül. És érdekes, mert ahogy közeledsz, én is sokféle arcodat látom tükörképek formájában. Dönthetek úgy, hogy elszaladok, de úgy is, hogy megvárlak, mert édekel, hogy milyen vagy valójában. 

I: - Egy gondolatot engedj meg: vedd észre, hogy ha bármelyik torzító tükörképedhez minél közelebb merészkedsz, annál tisztább képet fogsz látni saját magadról. Ha annyira közel mész a tükörhöz, hogy  már hozzásimulsz, akkor észreveheted, hogy a tükör szinte már nem is torzít." 

Az összes részletfotót egyben ITT tudod megnézni.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*