"I: - Neked mi a boldogság?

 E: - Leginkább az, ha önmagam lehetek.

 I: - Nem vagy mindig önmagad?

 E: - Nem. Ahogy te sem. Szerepekben vagyunk. Egy nap többen is. Rendre váltogatjuk az összegyűjtögetett álarcainkat, mintha állandóan farsang lenne. De ez nem baj! Sőt! Ezek által az álarcok által tapasztalunk és fejlődünk.

 I: - Milyen az, amikor nincs rajtad álarc?

 E: - Múlt alkalommal például, amikor együtt alkottunk, egyikünkön sem volt álarc. Nem játszottunk szerepet, mert alkottunk.

 I: - Akkor te azt mondod, hogy ha alkotunk, akkor önmagunk vagyunk, mindennemű szerepjáték nélkül?

 E: - Én azt mondom, ha elmélyülten alkotunk, ha eggyé válunk az alkotással - azaz FLOW-ba kerülünk - akkor ott nincs szerepjáték. Ott kontrollmentes állapot van. Megmerítkezés a teremtésben. Áramlás. Nem érzékeljük az időt, a teret, a szükségleteinket. Onnan tudod, hogy áramlatban voltál, hogy visszanézve rájössz: 'Aztaaaa, hogy elment az idő, észre sem vettem, és közben hogy be is sötétedett kint, és jéééé, hosszú órákig nem ettem, nem ittam semmit! Ráadásul egy olyan jótékony, gyógyító energiaszintre jutsz el az alkotás során, ami utána még kitart egy ideig. Hosszasan tudnék erről beszélni! Persze nem csak az alkotói folyamat ilyen. Azok a tevékenységek, amikben el tudsz merülni úgy, hogy nem irányítod és kontrollálod tudatosan a viselkedésedet, mind ilyen. Viccesen szoktam is mondani: 'Na, váltsunk dimenziót!'

I: - Például egy szeretkezés is ilyen...

E: - Igen, többek között. Például."

Egyben az összes inspirációs fotómat ITT tudod megnézni.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*