"I: - Jövő héten szombaton tudunk találkozni?

 E: - Ha nem gond, keressünk inkább egy másik napot, hacsak nem ülsz be hozzánk a gyerekfoglalkozásra. Aznap az Ismeretközpontban leszek.

 I: - Megint? De klassz! Mit fogtok készíteni?

 E: - Naplózunk. Izgatottan várom!

 I: - Miért szeretsz annyira gyerekekkel alkotni?

 E: - Mert szárnyalnak. Felemelő a velük együtt való alkotás. Sokkal felszabadultabbak, mint a felnőttek. Bátran használják a képzeletüket és sokszor olyan ötletekkel és megoldásokkal jönnek elő, hogy csak kamillázok.

 I: - Érdekes... Én mindig azt hittem, hogy velük nehezebb, mert több figyelmet igényelnek, mint a felnőttek. 

 E: - Meg merném kockáztatni, hogy kimondom: szerintem ez pont fordítva van! A gyerekeknél még nem alakult ki a beidegződött előítélet sem magukkal, sem másokkal szemben. Könnyebben elfogadnak-befogadnak dolgokat. Ha valami nem sikerülne elsőre, azt gondolkodás nélkül újrapróbálják. Ebben a dologban nekem inkább tanítómestereim ők, mint a felnőttek. Lehet, hogy most csúnya ezt hallani, de így van.

 I: - Elgondolkodtató.

 E: - Tudod, hogy mi a legszembetűnőbb jelenség a csoporfoglalkozásokon? Az, hogy a gyerekeknek teljesen természetes az, hogy segítik és bíztatják egymást. A legjobb az, hogy őszintén örülnek egymás alkotói sikerének.

 I: - A felnőttek nem ilyenek?

 E: - A felnőttek sokszor elnyomják magukban a bennük élő gyereket.

 I: - Te figyelj! Szombaton volna egy hely köztetek nekem is?

 E: - Persze, megbeszélem a gyerekekkel, hogy velünk tartasz! Ja, és ha jössz, játszósban gyere!"


Egyben az összes inspirációs fotót ITT tudod megnézni.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*