Kedves Naplóm!

Ez az utolsó szabad üres oldalad maradt. Erre írok most.
Az elmúlt év folyamán szépen megteltél érzésekkel, kalandokkal, színekkel - élettel. Köszönöm, hogy segítettél előhívni emlékeket, feldolgozni bennem munkáló folyamatokat és kifejezni önmagamat.

Képzeld, az imént értem haza. Kikísértem 'I'-t a reptérre. Tényleg elment.
Titkon azért azt reméltem, hogy lejátszódik az a romantikus jelenet - mint a filmekben - ahogy elhalad a jármű és 'I' ott áll velem szemben, egyik kezében a bőrönd, másikban a kabátja. Közben valami sírásra ösztökélő, romantikus hatásvadász zene szól a háttérben... De persze valójában nem így történt.
(Mondjuk, ha ez a jármű nevezetesen pont egy repülőgép, nem pedig egy busz, akkor elég lehetetlen és vicces tud lenni ez a jelenet, de ennek ellenére azért eljátszottam a gondolattal.) 

Ahogy apu halálakor is elképzeltem azt, hogy madárrá változok. Emlékszem, hogy az egész család kint bőgött a konyhában, én pedig a szobám ablakából néztem a kertünk felett körözve szálló madarakat. Azt képzeltem, hogy közülük apu az egyik, én pedig a másik. És együtt szálltunk a magasban. Vidáman, könnyedén. Ez a vízió jól esett akkor a lelkemnek. Sosem fogom elfelejteni.

Mint ahogy azt sem, amikor az első igazi barátom, szövetségesem, szerelmem elköszönt tőlem. Igaz, ő csak röpke 16ezer kilométerrel ment távolabb. Pont úgy, ahogy most 'I' is. A búcsú után kb. még 20 évig képzeltem azt, ahogy hazaérek a lépcsőházunkba, és felérve a második emeletre megpillantom, ahogy ott ül a lépcsőn az ajtónk előtt. Volt úgy, hogy olyan erősen elképzeltem, hogy ez megtörténhet, hogy az első emelettől már bőgve rohantam fel, mert éreztem, hogy ott ül a lépcsőn és vár rám. De, persze nem. Tavaly értesültem róla, hogy egy autóbalesetben meghalt.

Az elengedések és búcsúk a mai napig tisztára kiviszik a rőzsémet. 
Most be is fejezem a veled való diskurzust, mert bedugtam a vasalót és már forró.
Kivasalom 'SZ' ingét, mert egy óra múlva indul a vonata.
Igen, a változatosság kedvéért 'SZ' is elutazik. 
Úgy látszik, ez egy ilyen nap...
De állítólag Ő visszajön.
Legalábbis remélem!

Az összes részletfotót egyben ITT láthatod.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*