"E: - Azt kell, hogy mondjam, egy búcsúzásra nem lehet normálisan felkészülni lelkileg. 

 I: - Az elengedés művészetét még nekem is tanulnom kell.

E: - Részben sajnálom, hogy elmész, hiszen hiányozni fog - a közelséged, a jó kis beszélgetéseink, a nevetések, a közös élmények - a társaságod. De szívemből örülök annak, hogy összejött ez a munka neked, és így világot láthatsz.  

 I: - Hasonlóakat érzek én is. Most, hogy kinyílt egy újabb ajtó a világra, izgatott vagyok. Sokat tanultam ebben a közegben, tőled, tőletek. Ezeket a tapasztalásokat mind magammal tudom vinni. De te is tudod, hogy most egy álmom válik valóra. Végre azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Kimondhatatlanul hiányozni fogsz te is. De tudnod kell, hogy a világban bárhol is járjak, a fényszál összeköt bennünket.

 E: - Tudom. Csak ezek a fránya érzelmek. Dübörögnek, kavarognak. Nagyon a szívemhez nőttél... Szeretlek.

 I: - Én is szeretlek téged. Mi lenne, ha töltenénk egy-egy pohár bort, és miközben elszürcsöljük, a kedvenc zenénket hallgatva készítenénk egy közös alkotást?

 E: - Nagyszerű ötlet!"


Az összes részletfotót egyben ITT láthatod.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*