"E: - Egy tőről fakadunk, de mégis olyan különbözőek vagyunk mi emberek. Ahányan vagyunk, annyiképpen szemléljük egymást és a világ dolgait. 

 I: - És ez így van rendjén. De, hogy jön ez most ide?

 E: - Csak elmélkedek. Egy-egy adott dolgot, történést nem ugyanúgy látunk és élünk meg. Ezért a dolgokhoz való viszonyulásunk sem egyforma. Számít, hogy mit hozunk magunkkal a múltunkból, fontos, hogy kinek mi a 'normális', hogy eddig ki mit tapasztalt meg, a hozzáállás meg már ebből fakad. Az is fontos, hogy milyen emberré szeretnénk válni, vagy hogy egyáltalán van-e ilyen képünk magunkról. Mert ez befolyásolhatja a jelenlegi tetteinket, cselekedeteinket, valamint segít másképp szemlélődni.

 I: - Segít, ha az illető látni akar. Lehet, hogy én látok valamit, amit te nem látsz, mert mondjuk takarásban vagy. Hiába mondogatom neked, hogy az a valami tényleg ott van, ha te nem látod. Mondjuk vagy elhiszed nekem, vagy nem, de mivel te nem tapasztalod a látványt, ezért akár hidegen is hagyhat az, amit mondok neked. Akár megtehetnél pár lépést - önszántadból - azért, hogy valóban lásd, amit mutatni szeretnék.

 E: - Segíthet, ha megfogod ilyenkor a kezem és odahúzol.

 I: - Hiába húzlak oda, ha érdektelenségből nem nyitod ki a szemeidet. Csukott szemekkel pedig nem láthatod a horizontot."

Az összes részletfotót egyben ITT láthatod.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*