"I - Szoktak kritizálni téged és a munkáidat?

 E: - Igen. Mindannyian kritizálunk, nem? 

 I: - De, valamilyen formában mindannyian kritizálunk. Ezt hogy fogadod?

 E: - Mára elfogadtam azt a tényt, hogy mindenkinek van joga ahhoz, hogy véleményt formáljon. Bármiről. Nem tudom, hogy általánosan van-e helyes hozzáállás ehhez, de én magam számára megalkottam azt, amihez tartom is magam.

 I: - Először megnézed, hogy ki fogalmaz feléd kritikát?

 E: - Nem. Minden kritikát meghallgatok, függetlenül attól, hogy ki mondja. Igazából nem mindegyikhez tudok kapcsolódni. Van, amelyik rögtön kiderül, hogy érdemtelen számomra, semmitmondó vélemény. Ne értsd félre, nem azért, mert lenézem az illetőt, szó sincs erről. Egész egyszerűen a tények, a megtapasztalások, szembe állnak a találgatásokkal, légből kapott véleményekkel. Van olyan kritika, amelyiken elgondolkodok, aztán vagy kezdek vele valamit, vagy nem. Ezeknél azt mérlegelem, hogy épít-e engem bármilyen szinten. Ha nem, akkor átlépek rajta, nem görgetem magam előtt tovább. Vannak azok a kritikák, amik építő jellegűek, segítenek jobbá válnom akár szakmailag, akár emberileg, akár együtt. A kritikát a feladó lehet, hogy negatív, lehúzó, bántó célzattal 'vágja' hozzám, de mégis segít. A dicséretek jól esnek mindig, azok kellemes visszacsatolások, de többnyire nem fejlődök tőlük.

 I: - Akkor te azt mondod, hogy ki sem akadsz a támadó kritikán?

 E: - A hangvétel egy csomagolás. A kritikát megfogalmazó jelleméről és pillanatnyi hangulatáról árulkodik. Nincs vele dolgom. Egyetlen esetben nyílik ki a bicska a zsebemben, ha tudomást szerzek arról, hogy valaki az ellenem megfogalmazott kritikát a hátam mögött áskálódva másokkal beszéli ki, és nem a szemembe mondja.

 I: - Azt valahogy én sem tolerálom.

 E: - Akkor már ketten vagyunk így ezzel."

Az összes részletfotót egyben ITT tudod megnézni.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*