" I: - FEKETE!

 E: - Mi fekete?

 I: - Na ez az, erre lennék kíváncsi! Mi jut eszedbe arról, ha azt mondom fekete?

 E: - Huhhh...., hát egyszerre több minden bevillan. Legelőször az, hogy fehér.

 I: - Ellentéteként?

 E: - Pont ez az, hogy nem. Én inkább azt mondanám, hogy kiegészítőjeként. A fekete és a fehér egy nagyszerű páros, káprázatosan jól kiegészítik, kiemelik egymást. Szeretem a feketét. Ezért is.

 I: - Pedig az emberek általában valahogy tartanak a fekete színtől, nem? 

 E: - Nem tudom. De a téma mindenesetre érdekes. Én azt vettem észre, hogy ösztönösen nyúlok a feketéhez akkor, ha valami bánt. A fekete az ugye a legsötétebb, legmélyebb szín. (valaki szerint a fekete a szín(ek) hiánya, de ebbe most ne menjünk bele és maradjunk annyiban, hogy a fekete is szín, jó?) Amikor megoldandó problémám van, szeretek ebbe beburkolózni vagy egybeolvadni ezzel. Ösztönösen fekete vagy sötét ruhákba bújok, besötétítem a szobát, becsukom a szemeimet, vagy mondjuk - ha már alkotásról beszélünk - ezeket a színeket használom sűrűbben, akár alapozásként használva. A feketébe való burkolózás valahogy mindig segít elmélyülni, megnyílni. 

 I:  - Értem. Mi van a többi dologgal, ami még eszedbe jutott?

 E: - Babits verse, a Jin-jang jelkép, a pupilla titokzatossága, és persze ez a napló is."


Te mit érzel, mire gondolsz, ha azt mondom: FEKETE?


Együtt az összes inspirációs fotót ITT tudod megnézni.

Hozzászólások: 0

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Az email címed nem lesz nyilvános. A kötelezően kitöltendő mezőket megjelöltük.*